2011. 04. 11.
Davetry azaz Versmob0411
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Itt az ideje piros betűs ünneppé nyilvánítani ezt a napot. A KÖLTÉSZET NAPJA. Gyönyörűséges és nemzeti ünnep lehetne úgy magában, hát nem? Versek reggelire, ebédre, vacsorára. Vers az utcákon, a plazákban, vers az ágyban. Vers zenével. Vers verssel. Idén viszont piros betűk helyett arannyal írom: vers filmen, sőt filmeken. Egy dokumentumfilm és egy kisjátékfilm. Léteznek, tegnap este láttam őket a Vörösmarty moziban. Úgy közel kétszázadmagammal, két teremben, oké, én csak a nagyteremben. (Már tudtuk, hogy jönnek: www.prae.hu/prae/news.php).

Sarlós Dávid (rendező) és Gyaraki Dávid (producer) fiatal filmesek tavaly kezdtek hozzá egy a költészetről szóló film készítéséhez, de hamar rájöttek, hogy pillanatok alatt föléjük nőtt az anyag. Így áthozták idén januárra a projektet, és három hónap alatt létrehozták a két kisfilmet a magyar kortárs költőkről, illetve a költészetről: versmob0411 címmel. (Én már átkereszteltem a tiszteletükre: Davetry.) A dokumentumfilmet 50 órányi anyagból vágták össze egy kiadós, 44 perces klippé. Igen, stílusosan a 44 költővel készült interjúból és DJBootsie-zenével. A kisfilm (Virrasztás) utána tíz perc, pörgős és lírai és friss, és benne van minden, amit a két elszánt filmes magába zárt ezalatt költőből és költészetből a háromhónapos munkafolyamat során.

Számukra nem kérdés, hogy Juhász Ferenc épp úgy költő, mint Busa Pista. Az sem, hogy azokat a mondatokat kell bevágni a hosszú interjúkból, amik ütnek. Hogy a maguk eszközeivel reflektálni lehet az elhangzottakra, sőt kell. Vágnak, ahol azt mondják: Itt el ne vágjátok! Kérdeztem az alkotókat, és tudják, kiket akarnak elérni az internetre hamarosan felkerülő filmekkel: a saját generációjukat. Van nekik, kérem szépen, generációs tudatuk. Le vagyok nyűgözve. Előttem Dunajcsik Mátyás író és Simon Márton költő ült, mellettem Bajtai András költő, mögöttem Kukorelly Endre író, másodállásban országgyűlési képviselő, és néztük őket szélesvásznon. Nekem ők negyvennégyen: mi. Innen nézve klasszak voltak, csak kicsit frusztráltak, viccesek és halálosan komolyak, de feltétlenül: élők! Beszéltek az ihletről, például Juhász Ferenc szerint az ihlet maga a Pokol tüze, Nemes Z. Márió szerint gyújtózsinór, és Szálinger Balázstól megtudtuk, hogy van, mikor van, és éppúgy lehet eredője az elképzelt saját koporsója, mint (ritkán) egy nő, de ihlet ellenére is lehet rossz verset írni. Az ihlet nem garancia. Peer Krisztiánról kiderült, hogy újra ír, és ehhez jegyzetel (!), akár beszélgetés közben is. Kányádi Sándor szerint minden ember befogadónak születik, és itt jön az egyik tétje az egész projektnek: mit szólnak ehhez a két filmhez azok, akik nem mi vagyunk. Hányan fogják megnézni, milyen és mekkora visszhangja lesz? A másik, még ennél is fontosabbat az éjszakában folytatott villáminterjúban fogalmazta meg Sarlós Dávid, miközben szóvá tettem (én, ahogy osztom az észt), hogy nekem egy dolog hiányzott a 44 percből: a vers maga. Valami, amiről beszélünk, de nincs ott, vagy csak belibben néha. És akkor – ahogy mondani szokták – felcsillant a szeme, és azt mondta: – Hát ez az! Azt akarjuk, hogy aki megnézi, utána be akarja tölteni ezt a hiányt: verssel.



bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés